A bevételeimet kizárólag az aktív koncertek jelentették, amik egyik pillanatról a másikra szűntek meg.
Rövid néhány nap alatt, az összes jövőbeni fellépéseimet lemondták. Nem lehet kiszámítani, hogy meddig fog tartani , de sajnos nem lehetünk igazán optimisták, lehet hogy akár egy évig, vagy tovább is eltarthat a jelenlegi állapot. A művészi aktivitásomat , energiáimat nem befolyásolja a helyzet, de a kiadások, napi szinten ugyanúgy jelentkeznek.
Ezért gondoltam hogy szeretném a támogatás eme formáját igénybe venni, amit előre is köszönök.
Nem volt még Internet. Nem volt mobiltelefonja. Nem tudta még mi az a Facebook és az Instagram. A napi munka és az otthoni teendők mellett volt rám ideje és energiája. Beszélgetett velem. Neki köszönhetem a költészet, a versek szeretetét, mert a gyermekkor élményei meghatározóak mindannyiunk életében. Nem tudta hogy egyszer lesz majd elektromos autó és nem tudta hogy 25 év múlva jön egy olyan Világ, amikor az emberek gyanakodva szökkennek el egymástól, amikor a rokonok nem merik megölelni egymást , amikor az orosz rulett félelme szövi át a hétköznapokat. Nem érte meg azt a napot, amikor kiderült, hogy hiába szállt le az ember a Holdra 69-ben, hiába találta fel a penicillint, a tetránt, hiába, hiába, hiába, még mindig ugyanolyan védtelen és törékeny, mint 100 éve. Nem érte meg azt az időszakot, amikor a jövő kiszámíthatatlan csuszamlós masszaként terjed ismeretlen irányba, amikor az időt , az időtlenség, a tervezést, a tehetetlen várakozás váltja fel. Amikor csak a múlt ami biztos. Ami számára sem volt mindig szép. 20 évesen az Ördög a Pokol tornácának hajszálvékony falán kérte fel egy keringőre. De nem zuhant a mélybe, így megszülethettem én. 95-ben sétált át egy hídon , ami nem tudjuk hová vezet. Igaz e, amiben oly sokan hisznek, hogy egyszer találkozunk? Vagy inkább az örök sötétség vár minket a túlparton? Az unokái többsége nem ismerhette őt. Most együtt készítettünk anyák napjára egy dalt, Dávid aki elkészítette a videót, /ő ismerhette még / és a többiek akik már nem, akik számára távolba vesző legenda, csupán egy fénykép a falon. Dani dobolt, Hanna zongorázott, Ruben bőgőzött, Robi a hangot keverte. Én pedig, aki legjobban ismerhettem, megírtam a dalt. Anyukám emlékére.
Támogatni szeretnél?Minden támogatást nagyon köszönünk!
Kérjük, utalj a művész alább megadott bankszámlaszámára.
Bankszámlaszám:11711041-20742463 | Gerendás Péter
vagy
A weboldalon a minőségi felhasználói élmény érdekében sütiket használunk.
Ismerje meg tájékoztatónkat arról, hogy milyen sütiket használunk, vagy a beállítások résznél ki lehet kapcsolni a használatukat.
Adatvédelmi áttekintés
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
Harmadik féltől származó sütik
A harmadik féltől származó sütik a weboldal használatáról részletesebb, elemzési célú információszószerzést tesznek lehetővé, így segítenek weboldalunk ügyfélfókuszú továbbfejlesztésében és releváns ajánlatok megjelenítésében.
